EL CAMINO spanyol kifejezés - jelentése: AZ ÚT

Mindenki úton van: megszületünk, meghalunk és közben úton vagyunk. Úton van a 80 éves parasztbácsi, aki sohasem hagyta el a faluja határát, és úton van a világutazó, aki reggelente azon töpreng, hogy éppen melyik városban ébredt. Ezekről az utakról nem készíthetők még GPS segítségével sem térképek, ezek az utak belőlünk indulnak és hozzánk érkeznek. És az úton alakulunk, változunk, sírunk és nevetünk, szeretünk és gyűlölünk, erősödünk és gyengülünk, sebeket adunk és kapunk, haragszunk és megbocsájtunk...

Vagyunk néhányan (már ami a világ népességéhez viszonyított arányt jelzi), akik úgy érezzük: be kell járni egy másik utat is, ami fizikailag is jól behatárolható - ez az út az

EL CAMINO


2011. márc. 15.

Spanyol nap

Spanyol nap volt a hosszú hétvégén a Csillaghegyi Közösségi Házban. Fontos volt számomra...nem tudtam miért, de éreztem, hogy ott kell lennem. Néhány perc késéssel érkeztünk. Zsúfolásig telt a nagyterem. Megérkezésünkkor Petrusz a hazai Camino klub vezetője tartotta élménybeszámolóját. Mindenki teljes odaadással figyelte az előadót... beszélt a Mesetáról, a hegyekről...a "Camino érzésről". Álltam a színházterem bejáratánál, néztem a kivetített képeket...Istenem, ezek a képek ma is ott  vannak a telefonom memóriájában...ez a kép pedig azóta is a háttérképem...
A mellettem álló hölgy és lánya vágyakozva beszélt a lehetőségről...nem avatkoztam bele a gondolataikba...

Amikor végetért a beszámoló megpróbáltam "közelférkőzni" Petruszhoz. Nem lehetett! Nagyon sokan érdeklődtek az ÚT iránt! De jó!

Miközben csellengtem az előtérben, "ismerős" arcokat véltem felfedezni: először Berta Józseffel és Németh Sándorral ismertük fel egymást, majd Karai Etelkával örültünk a találkozásnak.
Soha sem találkoztunk, mégis figyeltük egymás útját...most pedig ...örültünk egymásnak!

Később az enyéimmel kimentetünk az udvarra, nosztalgiából falatozgattuk a serrano sonkát, a tortillat...kicsit hiányzott a flan :-)






Indulás előtt láttam, hogy csökkent a nyomás Petrusz körül, úgy gondoltam, hogy köszöntöm, mivel a Facebookon és a blogon kívül nem igazán találkoztunk...
Kis társasággal volt...odaléptem, bemutatkoztam: Fejes Zoltán vagyok...a facebookon már többször beszélgettünk...csend és kis zavar volt. Majd egy halk kérdés: Sünikoca? Igen, válaszoltam felszabadultan...Sünikoca! szólt jobbra tőlem...Gina vagyok...Kedves feketehajú leány mosolygott rám...2009 augusztusában írtam a blogjára, miközben rótta a Caminot! Ő is írt...a Cruz de Ferro után...

Nem könnyű az embernek barátságokat kötni, nem könnyű bárkit "közelengedni" magunkhoz.

Egy Caminot járttal szemben nincsenek fenntartásaim!

Buen Camino az Úton levőknek!