EL CAMINO spanyol kifejezés - jelentése: AZ ÚT

Mindenki úton van: megszületünk, meghalunk és közben úton vagyunk. Úton van a 80 éves parasztbácsi, aki sohasem hagyta el a faluja határát, és úton van a világutazó, aki reggelente azon töpreng, hogy éppen melyik városban ébredt. Ezekről az utakról nem készíthetők még GPS segítségével sem térképek, ezek az utak belőlünk indulnak és hozzánk érkeznek. És az úton alakulunk, változunk, sírunk és nevetünk, szeretünk és gyűlölünk, erősödünk és gyengülünk, sebeket adunk és kapunk, haragszunk és megbocsájtunk...

Vagyunk néhányan (már ami a világ népességéhez viszonyított arányt jelzi), akik úgy érezzük: be kell járni egy másik utat is, ami fizikailag is jól behatárolható - ez az út az

EL CAMINO


2010. márc. 31.

Egy nehéz nap után

Ma reggel - röviddel a munkahelyemre érkezés után - kollégám azzal keresett meg.."a kereked mintha defektes lenne...". Az volt. Ebben az évben harmadszor! Nagyon kellett!




Zajlott az élet, 10 óráig szinte meg sem álltam. Pörög minden ezerrel odabenn, miközben látom a speditőrnaptáron a bejelölt április 14-i dátumot. 2 hét! Két hét múlva indulok. Egyre több kolléga kérdez rá az útra. Lassan egyértelművé válik, hogy valóban elindulok! Fizikálisan erősnek érzem magam...a lelkem romokban. Nem lehet minden tökéletes. A Beszerzés kűzd: mennyit, mikorra, milyen áron? Sokat, gyorsan, olcsón: Arkangyal morog, de megteszi: sokat gyorsan és olcsón! Jó, de mi lesz ezután? - kérdezi. Nehéz válasz... Nagyon jó, hogy megbízható kollégái vannak az embernek!



Jól érzem magam köztük. Szinte valamennyien fiatalabbak nálam...a gyerekeim lehetnének. Ambiciózusak, ügyesek...szeretem és becsülöm Őket! Gyermekeim... lehetnének...Elvesztett fiamat látom Bennük...hiányzik..nagyon.



Sokan szidják, vagy csak szapulják a mai fiatalokat: semmi nem érdekli őket, megbízhatatlanok. Frászt! Nem korfüggő ez a két tulajdonság. Nekem nagyon jó és megbízható kollégáim vannak. Sokat kűzdöttem, hogy így legyen. A becsületes munka a legjobb értékmérő. Ma Ők jelentik az egyik legbiztosabb pontot az életemben!

Fiatalok...

Van egy másik aspektus is, amiről írnom kell.
Adóbevallás! Szeretjük vagy nem, meg kell tennünk. Ilyenkor pedig kötelező. Mivel a kintttartózkodás alatt lejár a beadási határidő,én is nekiálltam, bár sok tennivalóm nem volt. Gépiesen írogattam az adatokat, mígnem az egyszázalék nevű  lehetőség nem következett. Egyesület... ki lehetne? Bevillant barátom fiának elmúlt nyári beszámolója.




Bátor Tábor: ez az a hely ahol ... "Táborainkban daganatos és krónikus beteg gyerekek lehetőséget kapnak a felhőtlen gyermekkor megélésére, korlátaik átlépésére. A Bátor Tábor nyolcnapnyi ingyenes élményterápia, rengeteg kalanddal, vidámsággal és megerősítéssel. Ki tudja hány érdekes program, amik nemcsak mosolyokat, kacagást és új barátságokat jelentenek, hanem valódi segítséget a betegséggel való megküzdésben. 2001 óta több mint 2300-an részesülhettek belőle. Legyél akár egy jövőbeli táborozónk, önkéntesünk, netán támogatónk, jó helyen jársz!"


Én nekik adtam adóm 1%-át... ezzel remélem, hogy segítettem azoknak, akiknek nem természetes a napi élet által nyújtott élmény. Szeretném, ha Ők is részesülnének benne...



És minden tiszteletem azoknak a huszonéveseknek, akik meglátták a tennivalót...
Üdv Nektek Áron és Viktor!


Természetesen megpróbáltam mindent összeszedni, amit az elindulás előtt meg kell tennem. Ma elintéztem az Európai Egészségbiztosítási Kártyát, és elmentem a bankba a dombornyomott kártyáért. Fontos infóként jelzem, hogy enélkül nem lehet külföldön pénzt felvenni... Tehát a V... Electron nem alkalmas pénzfelvételre. Mindenki csekkolja le, hogy milyen kártyája van.

Nehéz napom volt. Mellesleg mentem hat kilométert...jól esett, könnyű volt.
Először dühös voltam, azért nem éreztem a terhelést, aztán meg elgondolkodó...
Néha nem is tudjuk, hogy mi segít át a krízisen...csak beleég a retinánkba vagy visszhangzik a fülünkbe egy kép, egy hang...és már könnyebb. Így jó!

2010. márc. 29.

Léleksimogatás

Mindannyiunknak szüksége van időnként becézésre, szeretetre. Ez nem csak azt jelenti (bár a világ legszebb dolga egy férfiember számára), hogy egy kecses női kéz beletúr a hajába, és érzékien megcirógatja a nyakát, hanem általában a külvilág pozitív reakcióinak érzete párosul ezekhez a kellemes dolgokhoz. Ha ilyet érzékelünk - legyünk akár férfiak, vagy nők - jól érezzük magunkat.

Ma - ahogy mondani szokás - kaptam hideget és meleget.

Én inkább a jó dolgokkal foglalkoznék.

Részem volt olyan segítő, támogató, szerető pillantásban, ami erőt adhat az elkövetkező próbatételre,



és olyan baráti megnyilvánulásra, amire régen vágytam már...



Nincs jobb, mint úgy zárni a napot, hogy magaménak tudhatom a szeretetet, a támogatást és a bizalmat. Jó kedvem lett...
Hallgassátok és nézzétek meg a telefonom csengőhangjául is szolgáló zenét (köszi Áron a tippet):

Loituma - lehet együtténekelni :-)

Köszönöm Nektek!

2010. márc. 28.

Segéderők

Az állóképesség megteremtése nekem nem ment egyik pillanatról a másikra. Öt évvel ezelőtt tettem le az utolsó cigarettát, harminc évig füstöltem. Egy időben szerettem futni, de egy keresztszalag nyúlás után ez is abbamaradt. Tehát adva volt egy kellően edzetlen, majd' félszáz éves túlsúlyba hajló alkat.
Finnországban láttam először nordic walking bottal gyalogló embereket, nálam idősebbeket és fittebbeket. Megtetszett a dolog, és elkezdtem a gyaloglást. Vagy két hétig nem értettem, hogy mi a jó ebben...Aztán rájöttem, hogyan kell jól használni a botokat, és egyértelművé vált az előnye. Sok kört róttam a lakóhelyem környékén - először általános megdöbbenést okozva, mivel hiányolták alólam a sítalpakat :-)



Minden csoda három napig tart, abbamaradtak a beszólások, én pedig élveztem, hogy saját sportom van, amit örömmel és könnyen végzek. Ráadásul rövidesen elkezdtem érezni a sport áldásos hatását: egyértelműen javult az állóképességem. Tehát az elsőszámú segéderőm a nordic walking volt.

Bizonyára többen találkoztak azzal a kellemetlen reggeli, vagy éjszakai élménnyel, hogy izomgörcs szakítja meg a pihenést. Utánnaolvasva a dolgoknak, arra a következtetésre jutottam, hogy pótlólagos magnéziumbevitelre van szükségem. A kereskedelemben számos ilyen lehetőség van, én a pezsgőtablettát választottam.



Rövid idő után elmaradt a kellemetlen éjszakai látogatóm, tehát sikeres a terápia. Ez évekkel ezelőtt volt, azóta is napi rendszerességgel használom - ezzel indul a napom. A Caminora tabletta formájában viszem, hogy reggel egyszerűbb legyen a bevétele.
A magnézium a második számú segéderőm.

Fájdalmas, a testet és lelket megviselő műtéteken mentem keresztül 2008 végén. Ekkor találkoztam egy orvossal, aki beszélt a táplálkozás élettani hatásairól, a sok "műkaja" által okozott problémákról. Elmondta, hogy bizonyos nem kívánt folyamatok a szervezetben megállíthatók, sőt akár vissza is fordíthatók megfelelő táplálkozással. Ezután nagyon odafigyeltem arra, hogy mit eszem. Sűrűn iktatok az étkezésembe halat, párolt zöldséget, barnakenyeret, gyümölcsöt,salátát. Odafigyelek a napi folyadékmennyiségre. Bevezettem a heti két müzlireggelit.



Ez valódi gabonamagvak és aszalt gyümölcs keveréke - tejjel felöntve. Naponta iszom egy palack kaukázusi kefírt.



Valódi feladatot adok így az emésztőrendszernek - így kénytelen funkcionálisan jól működni. Egy év tapasztalata alapján azt mondhatom, hogy igaza volt az orvosnak - közérzetileg (is) jól vagyok.
Tehát a megfelelő táplálkozás a harmadik segéderőm.

Az útra készülődve az elmúlt ősszel átgondoltam, hogy mire lenne szükségem még. Arra a következtetésre jutottam, hogy valamiféle olyan multivitamin, ami nyomelemeket is tartalmaz nem tenne rosszat. Tulajdonképpen ezeknek a szereknek a hatását nem érezzük, de az egyes alkotók hiánya problémákat okozhat.



Ez lett a negyedik segéderő, ami ha szükséges besegít, ha nem akkor nem okoz gondot a jelenlétével.

Már említettem a keresztszalag nyúlásomat. Életünk során számos kisebb-nagyobb rándulást, vagy megerőltetést átélünk. Ezek elmúlnak, de hatásuk később fizikai erőltetésre érződik. Én is így voltam, egy-egy hosszabb gyaloglás után elkezdett a bokám és/vagy a térdem "emlékezni" a régmúlt sérülésekre. Ezek klasszikusan szúró éles fájdalmak voltak, mintha a porcok kenőanyag nélkül mozognának. Erre találták ki a porcerőt, aminek a leírása szerint "hozzájárulnak a normális porcképződéshez, elősegítik a porcok épségének megőrzését és regenerálódását, így az ízületek megfelelő mozgathatóságát."
  


Nosza rajta: novemberben vettem egy 60 darabos kiszerelést, két hónap után meglátom, hogy mire jó... Nagyon jó! Egyértelműen éreztem az áldásos hatást. A flakon kiürülése után mégsem vettem újabbat, mert féláron találtam hasonló hatóanyagú szert a Decathlonban.



Azóta abból is elfogyott egy flakon, abszolút jó hatásfokú. Február végén azt tapasztaltam, hogy a meszesen csikorgó nyakam is csendesedett. Tehát folytatom a szedést az út alatt is.
Ez az ötödik segéderőm.

Azt mondják a Caminót megjártak (és miért ne hinnénk Nekik), hogy a legfontosabb a láb állapota. A talpon levő keményedések, száraz sarok a kiindulása a későbbi szenvedéseknek. Én ennek a problémának a megoldására a Scholl Cracked Heel krémjét használtam/használom.



Gyorsan puhítja a talpbőrt, regenerálja a sarok kezdődő repedezettségét. Állítólag van egy krém, amit az úton érdemes használni. Puhán tartja a bőrt, nem zsíros és beleivódik a bőrbe. Már csak azért is fontos, hogy ne a zoknit kenegessük. Ha valaki tudja a szer nevét, kérem ossza meg velünk.
Ez lett tehát a hatodik segéderőm.

Biztosan sokmindent fel lehetne még sorolni - én egy dologgal zárnám, talán ez a nulladik segéderő. Ez az alap. Az ami Benned van. Az akarat, az ok amiért elindulsz...



Ez segít abban, hogy nehéz zsákkal a hátadon kilométereket tegyél meg szélben, napon, hidegben vagy bármikor.
Ez a legnagyobb segéderő!

2010. márc. 23.

Célegyenesben

Ma szembesültem azzal, hogy rohamosan fogy az időm. Össze kell állítanom az ellenőrzőlistát, hogy mindenről időben gondoskodjak. A térkép...Úgy gondolom, hogy nem jelenik meg a John Brierley könyv újabb verziója mielőtt elindulnék. Sajnálom, mert amit láttam belőle, nagyon felcsigázott. Valamivel pótolnom kell. PDA-ra töltöm az út állomásait, és annak metszeteit, hogy tudjam mi vár rám.






és így tovább... 


Szintén PDA-ra töltöm a zarándokszállások adatait tartalmazó állományokat, melyeket a net-ről szedtem le..



Nyomtatok egy útitérképet, legyen papíron meg, így csak akkor kell az elktronikus eszköz, ha bármi adatot akarok rögzíteni. Vagy arra is jó, ha elveszik a papírtérkép - egyik barátom így járt, SMS-ben írtam itinert...

Kiváltom az EU társadalombiztosítási igazolványt, ha szükségem lenne rá, megkapjam az alapellátást. (A TB-hez kell bemenni, munkáltatói igazolás, (nyugdíj), lakcímkártya és személyiigazolvány kell. Ezzel ugyanaz az ellátás jár, mint az adott ország polgárainak - hasznos!) Utasbiztosítást is kell kötnöm...(Ez az extra szolgáltatások finanszírozására kell - ne legyen egyikre sem szükség!)

Holnap át kell gondolnom az elkövetkező napok történéseit. Közel az indulás. Három hét... Több, mint egy éve várok erre...Eljött...

2010. márc. 20.

Állóképesség - fizikai felkészülés IV.

Ma komoly távot tűztem ki. Elképzelésem szerint teljesíteni kell a 20 km-es Vértes kört. Tibi kollégám a megbeszélt időben érkezett. Javasoltam Neki, hogy próbálja ki a nordic walking botokat. Nekem van egy szabad párom, tegyük be és meglátjuk. Fogadókész volt, és elindultunk. Csákberényt jelöltük meg indulási pontnak, a tervek szerint a Vértes ormára feljutva Mórig megyünk, majd Csókakőn keresztül vissza.
Leparkoltunk Csákberényben, és elindultunk a nyomtatott turistatérkép, és a Garmin Etrex támogatásával...Hamarosan rájöttünk, hogy az út, és a haladási lehetőség időnként nincs fedésben. (Telek beépítések, kerítések...) Némi felesleges le-fel járkálás után végre sikerült kijutni a településről. Az első nem tervezett program: Tibi napszemüvegének keresése...valahol levált róla - nem lett meg. Végre bejutottunk a valódi Vértesbe. Fantasztikusan tiszta levegő, hatalmas látótér és jóleső gyaloglás volt a jutalmunk.





Jó tempóban haladtunk, sem fáradtság, sem fájdalom nem bonyolította az életünket. Aztán elérkeztünk egy meredek kaptatóhoz.





A talaj helyenként jeges tócsákkal tűzdelt, itt-ott hófoltok, és nagyon mély talaj. Szóval minden adott volt, hogy próbára tegyen bennünket. Itt éreztem először, hogy nagyon nehéz a hátizsák. A napi körök nem hozták ezt ki, de itt nagyon megviselt. Persze hozzátartozik az igaszsághoz, hogy ellenőrizetlenül töltöttem a zsákomat - nem baj, ha nehezebb, könnyebb lesz majd kinn.



Az emelkedőn felérve biztos lettem abban, hogy nem tudok Mórig eljutni...valahogy túl nehéz a zsák. Ráadásul a móri tervekben egy újabb hegygerincmászás is szerepelt. Sajnáltam, hogy nem lesz meg a 20 km, de nem akartam magamat kitenni valami sérülésnek. (Tibi csak egy kis vizes-szendvicses hátizsákot vitt.) Megállapodtunk abban, hogy a lehető legtovább megyünk az úton, és úgy kanyarodunk le a csókakői vár felé. Szép kanyar lett! Leérve Tibi szeretett volna felmenni a várba, amire én úgy reagáltam, hogy lenn megvárom - én sokszor láttam már :-)



Míg ő felmászott és leért, regenerálódtam, és újult erővel tudtam nekivágni a hátralevő útnak. Ekkor már nem éreztem fájdalmat, szinte az utolsó méterekig gond nélkül (bár fáradtan) mentem. Útközben azt próbáltuk megtippelni, vajon hány kilométert sikerült megtenni? Ezt azért kellett, mert a GPS megadta magát, és nem volt valós adatunk.
Hazaérve feldolgoztam a napi mozgásunkat: 17,8 km!





Megmértem a hátizsákomat is: 13 kg! Nem vagyok normális, nem csoda, hogy nehéz volt. Ez volt az utolsó, hogy csak "úgy" rakosgatok a zsákba ( a két böhöm súlyzó fölé...).

De nagyon jól sikerült a Vértes-túra, most azt is érzem, hogy extrém körülményeket is le tudok kűzdeni. Megnyugtatott. Tibinek is tetszett, ahhoz képest, hogy nincs edzésben jól bírta. Már tervezzük a következőt!

Megvettem a régóta kinézett kalapot is...ma debütált...jól érzem magam benne!

2010. márc. 17.

Nagy utazás...

Hogyan, mi módon jutok el az indulási helyre, és utam végeztével (ha minden égi és földi erő engedi) miként jutok hazai földre? Saint-Jean-Pied-de-Port (kb. 1.650 lakos) egy kisváros a francia-spanyol határ közelében.



Itt indul a "Camino Frances", a Francia Út.  Mivel ez a városka minden főközlekedési csatornától (légi, földi, vasúti) kiesik, ezért csakis többlépcsős utazás jöhetett szóba. Legalábbis sokáig így gondoltam.



Sokat "agyaltam" én is az utazással kapcsolatban. Elolvastam elődeim útiélményeit, értékeltem jó és rossz tapasztalataikat. Azután jó önfejű oroszlán módra megpróbáltam "felfűzni" az utat. Meg is voltam elégedve magammal: elmegyek Párizsba fapadossal, átmegyek a másik repülőtérre, ahonnét rövidesen indul egy gép Biarritzbe, majd felszállok a vonatra, és már ott is vagyok. Az elmúlt ősszel néhány hétig megoldottnak találtam az odautat... Aztán olvastam néhány kellemetlen történetet a fapados járatok esetleges késéseiről. És összeomlott a jól felépített útiterv. Kis pánik, és alternatívák keresése. Valahogy nem akart összeállni a terv: egy napon belül odaérni.
Kínomban már a telekocsis lehetőségeket kezdtem faggatni. Ekkor találtam rá egy vállalkozásra, akik Nyugat-Európa városaiba szállítanak diákokat, munkásokat, rokonlátogatókat. Írtam egy mailt, előadva a 2010 tavaszi tervemet. Meglepetésemre abszolút pozitív hozzáállást tapasztaltam, melynek lényege: mondd meg, hogy mikor szeretnél odaérni, és mi elrendezzük a többit. Ezután az ár már csak hab volt a tortán, korrekt, megfizethető és versenyképes. Meg is állapodtam velük, és nyugodt szívvel ajánlom bárkinek:


Április 14-én indulok, és 15-én este már  Saint-Jean-Pied-de-Port valamelyik zarándokszállásán hajtom álomra fejem. Április 16-án reggel kezdhetem utamat.




A hazajövetelt az Air Berlin járatával tudtam leggyorsabban megvalósítani, amely május 18-án este indul Santiago de Compostelaból, és Palma de Mallorcai leszállás után rövidesen továbbszáll Bécs (Schwehat) felé, ahova éjfél körül érkezem. Ezzel sikerült az utazási időket egy napon belül tartani, így több idő marad a zarándoklatra. (És - ahogy szoktam mondani - Bécsből már gyalog is hazajövök... )

2010. márc. 15.

Végre terepen!

Tegnap úgy gondoltam, hogy a mai gyaloglást valamilyen erdei terepen fogom végrehajtani. Szokás szerint korán ébredtem, első dolgom volt a neten megnézni az időjárást. Mit mondjak: viharos szél, havazás várható! Jó, ma nem megyek a Vértesbe. Tegnap este kinéztem egy megfelelő útvonalat, de a reggeli jelentések szerint Gánton szállingózott a hó. Elkezdtem a Caminos térképeimet rendezni, kipróbáltam a feltöltést a PDA-ra. Egész jól lehet használni! Megpróbáltam jelzéseket írni a térképre, majd hangüzenetet felvenni... Működik! Ez legalább nem függ az időjárástól.

10 óra körül rápillantottam a külső hőmérőre: ugyan jelenleg napon van az érzékelő (nyáron takar a vadszőlő), ezért kicsit szebbnek mutatta a hőmérsékletet: 8 C fok. Nehogy itthonról nézzem a hajladozó fákat! Beöltöztem és irány Gánt. A látvány kisértetiesen hasonlított a tavaszi Pireneusokban készült képekhez:


Fel a hegyre!



Visszanézve

Nagy sár volt, fütyült a szél, de egyedül voltam, és nagyon jól éreztem magam. Ráadásul a cél még nagyon messze volt.



Csináltam egy jó kört, jólesett a testemnek és a lelkemnek.


 A kör
  

 A domborzati viszonyok



A tegnapi találkozásról 

Évtizedekkel ezelőtt ismertem meg A-t. Humán területen dolgozott,  sokat segített nekem (nekünk), hogy a hetvenes évek világában értelmes dolgokkal tölthessük az időnket. Az évek múlásával ritkán találkoztunk, általában 2-3 évente, de mindig megismertük egymást, mindig váltottunk néhány szót. Én a gazdasági életbe kerültem, az ifjúkori költészetszeretet, az ifjúsági klubmozgalom szép emlék maradt. Ő megmaradt a kulturális területen. Sokszor olvastam róla, jó volt látni, hogy eredményesen végzi munkáját (kicsit saját örömként éljük meg ismerőseink eredményeit...).
Néhány éve nem láttam. Tegnap összefutottunk, tartásán látszott, hogy gondjai vannak. Igen, nem is kicsik. Ha egy embert csapások sorozata éri - könnyen összeomlik. Főleg, ha érzékeny, mindig az élet emberi oldalát hangsúlyozót érint. Eljutott arra szintre, hogy semmi nem tudja kimozdítani letargiájából.
Beszélgettünk...egyre erősebb lett bennem az érzés, hogy segítenem kell. Meséltem Neki az átélt gondjaimról, a talpraállásról, a célok megtalálásáról. A "'minden a fejben dől el" szemléletről. Mondtam, hogy mire készülök és miért. Halvány érdeklődést érzékeltem a szemében. Felajánlottam, hogy hívjon fel, ha szükségét érzi, szívesen beszélgetek vele. Először nem reagált...búcsúzáskor elkérte a telefonszámomat.

Sok embert ismerek, sokszor találkoztam emberi problémákkal. Segítséget csak a legközelebb állóknak nyújtottam eddig. Tulajdonképpen nem tudom megmagyarázni magamnak, miért érzem azt, hogy segítenem kell...

2010. márc. 14.

Egy hideg-havas hét után

Nem gondoltam volna, hogy a március ilyen idővel köszönt be. Hó, szél és metsző hideg volt az elmúlt napok termése. Ez volt az egyik ok, hogy nem folytattam a felkészülést. A másik...ezt nem oszthatom meg. Kijöttem a gödörből, és újra erősnek érzem magam. Ma reggel 6:30-kor teljes menetfelszerelésben újra úton voltam. Hideg nyugati szél próbálta utamat állni, mégis sikerült újra 5 km-t mennem.

Mára terveztünk egy kollégámmal egy Vértes 20 km-t. Egyrészt az olvadó hó, másrészt Tibi berobbant foggyökere hiúsította meg a mai utat. Holnap valami erdei terepen folytatom, a 20 km-t jövő hétre halasztottuk.

Ma délután megrázó élményem volt...úgy gondolom, ez már a Camino hatás. Ma még nem szeretnék beszélni róla, néhány nap múlva visszatérek a történtekre.

2010. márc. 10.

Intermezzo

Ma nem gyalogoltam. Lehet, hogy tudtam volna, lehet, hogy a tegnapi nap nem hagyott akkora nyomot bennem. Ma mégsem gyalogoltam. Ma úgy éreztem, hogy pihennem kell. Nem csak fizikailag. Ahogy közeledek az indulási időpont felé, sok dolgot újra értékelek... Minden mindennel összefügg...fiatal barátaim azt mondják: "pillangó hatás". Igen, van...igen, valahol egy pillangó meglengeti szárnyait...valahol szélvihar lesz. Átgondolod az életed, és rájössz, hogy egy pillangó szárnycsapásán múlt, hogy boldog leszel, vagy boldogtalan. Ha akkor nem vagy ott...ha nem érint meg egy pillantás...ha nincs nyitva a lelked...és nem vágyik segítségre...vajon így alakult volna-e az életed? Semmit nem tudunk egymásról. Az életünk jelentős részét éljük le egymás mellett (vagy egymás hiányában), és döbbenten nézünk egy-egy változásra. A lelkünk örök talány.

Kiben mi munkál? Soha nem tudhatjuk meg.

Mindenkinek megvan a maga keresztje. Ismerjük a mondást, de nagyon igaz!  Ez a kereszt azt nyomja leginkább, aki a hátán viszi. Jártam Jeruzsálemben a Keresztúton...Gyermekkoromban a Plebános Atya beszélt róla... Megpróbáltam elképzelni. Eltelt néhány év..És ott voltam! Fantasztikus élmény volt!



Jártam a Genezáreti tó partján...


Voltam az Olajfák hegyén, ahol gyertyát gyújtottam - Anyám nevében.



Jártam Názáretben, majd térdre borultam a Születés Templomában Betlehemben.



A Születés Templomának bejáratát nagyon alacsonyra méretezték. Ezt azután tették, hogy mindenféle vad népek a templomba lovagoltak be, meggyalázva így a szent helyet. Azóta mélyre hajolva lehet csak bejutni a templomba. Vajon mennyi bejáratot kellene ma átszabnunk?




A jászol...az Ezüst Csillag...a JEL. Itt született Jézus!




Most pedig Jakab apostol elé szeretnék állni.
Segíts Uram Utamon!

2010. márc. 9.

Állóképesség - fizikai felkészülés III.

Ma teljesen leamortizálódtam. Az a nagy erő, amit eddig éreztem, mára elhagyott. Remélem átmeneti, eddig semmi gond nem volt... Ma viszont már az elején éreztem, hogy gyengébb vagyok. Az 5. km  után már abszolút szenvedés volt, 7 km után leálltam. Fizikailag gyengültem el. Nem lábfájás, kidörzsölés, vagy bármi más.
Egyszerűen fizikai (lelki) kimerültség? A lelkit talán tudnám magyarázni (de jó, ezt mindig meg tudjuk magyarázni...), de fizikailag eddig rendben voltam. Elfáradtam...nagyon. A hangoskönyv is rosszul hatott rám...nem tudtam rá figyelni... sok minden elterelte a figyelmemet. Amikor visszatértem a hallgatásához, kimaradt egy jelentős rész, ez idegesített. Azt hiszem, számomra jobb társ a zene...most.  Mellette nyugodtan lehet a napi történéseket átgondolni, még talán néha egy-egy kellemes emlék is segíthet. Maradok a komoly-, ill. bulizenénél - ez eddig bevállt.
Megkértem a lányomat, hogy csináljon egy-két képet rólam a mai indulás előtt. Ez megközelítőleg a leendő szerelésem.





Csak azért megközelítőleg, mert a hideg miatt a nadrág egy vastagabb túranadrág, a fejfedőm pedig csak egy egyszerű fekete kötött. Helyette valami széleskarimájú kalapban gondolkodom.

Ezzel kacérkodom:


2010. márc. 8.

Állóképesség - fizikai felkészülés II.

Ma, lévén a második hét kezdete, növeltem az adagot: 8 km-t tettem meg megállás nélkül. Érdekes érzés kerített hatalmába, szinte úgy éreztem az 5 km után, hogy bármennyi 1 km-es kört tudnék menni még. A 8. után tulajdonképpen azért hagytam abba, mert rámsötétedett. Nincs fizikai fájdalmam, fáradtságom sem volt számottevő. Még egy dologról írnom kell: mivel a lakóparkunkon belül mozgok, így egy idő után unalmassá vált a gyaloglás. Az agyam elkezdte fáradtan kezelni az ismerős kavicsokat, gödröket - nem találtam motivációt az útra. Ekkor bevetettem az mp3 lejátszót. Először népszerű komolyzenei darabokból készült összeállítást hallgattam. Negyon jól motivált, a ritmus sokat segített - ráadásul kellemes hangulatba hozott. Ezt egyedül a "Nászinduló" rontotta el :-))

Ma úgynevezett bulizenét hallgattam - abszolút jól esett, és háttérbe szorította a gyaloglással kapcsolatos fizikai érzéseimet.

Holnap hangoskönyvet próbálok: Tolvaly Ferenc El Caminoja immár sokadik hallgatása következik.

Előzetesen egy tapasztalatot tudok megosztani a fizikai felkészülésről: ha monoton és ingerszegény környezetben gyaloglunk, érdemes elterelni a figyelmünket, mert különben hamar elfáradunk, belefásulunk.

Az elmúlt nyáron mentem egy kb. 15 km-es kört, amelynek egy része abszolút "utálatos" környéken vezetett, ráadásul az út szélén kellett haladni, ami kifele lejtett - igénybevéve a bal bokát. Borzasztó fájdalmat kezdtem érezni a bokámban és a talpamban. Tudtam, hogy félúton vagyok, mindegy merre indulok - egyforma nehéz lesz. Ekkor eszembejutott, hogy gondolateltereléssel sokat segíthetek a bajomon... Megpróbáltam felmondani az általános iskolában - 40 éve! - tanult verseket (de örülne megboldogult tanítónénim, ha hallaná...). Addig-addig kisérleteztem, míg a kívánt eredményt el nem értem - közben lement 6 km! Fáradtság és nyűg nélkül! És végre ismét elmondhattam (az erdő madarainak és virágainak) Szabó Lőrinc versét, mellyel egykor egy iskolai seregszemlén járási első helyezett lettem (köszönöm tanítónéni!).



Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz

Veszekedtem a kisfiammal,
mint törpével egy óriás:
- Lóci, ne kalapáld a bútort!
Lóci, hova mégy, mit csinálsz?
Jössz le rögtön a gázrezsóról?
Ide az ollót! Nem szabad!
Rettenetes, megint ledobtad
az erkélyről a mozsarat!


Hiába szidtam, fenyegettem,
nem is hederített reám;
lépcsőnek használta a könyves
polcokat egész délután,
a kaktusz bimbait lenyírta
és felboncolta a babát.
Most nagyobb vagyok, mint te! – mondta
s az asztal tetejére állt.

Nem bírtam vele, tönkrenyúzott,
de azért tetszett a kicsi,
s végül, hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozzá játszani.
Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(Mi lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek?)

És ahogy én lekuporodtam,
úgy kelt fel rögtön a világ:
tornyok jártak-keltek körülöttem
és minden láb volt, csupa láb,
és megnőtt a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,
mint nyomorult kis rab mozogtam
a szoba börtönfenekén.

És ijesztő volt odalentről,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erősek
s én gyönge és kicsi vagyok.
Minden lenézett, megalázott,
és hórihorgas vágy emelt
- föl! föl! – mint az első hajóst, ki
az egek felé szárnyra kelt.

És lassan elfutott a méreg,
hogy mégse szállok, nem növök;
feszengtem, mint kis, észre sem vett
bomba a nagy falak között;
tenni akartam, bosszút állni,
megmutatni, hogy mit tudok.
Negyedóra – és már gyűlöltem
mindenkit, aki elnyomott.

Gyűlöltem, óh hogy meggyűlöltem!…
És ekkor zsupsz, egy pillanat:
Lóci lerántotta az abroszt
s már iszkolt, tudva, hogy kikap.
Felugrottam: Te kölyök! – Aztán:
No, ne félj – mondtam csendesen.
S magasra emeltem szegénykét,
hogy nagy, hogy óriás legyen.

Kívánom mindenkinek, hogy találja meg a maga Lóciját!


Egyébként meg nem lehet a gyalogást elég korán elkezdeni :-)

2010. márc. 7.

A felszerelés II.

Elkezdtem összegyűjteni a tervezett felszerelési tárgyakat. Mint informatikával (is) foglalkozó ember, "természetesen" excel táblázatba gyűjtöttem a lehetséges utitársakat, úgy, hogy valamennyit lemértem konyhai mérlegen. Külön oszlopban gyűjtöttem a hátizsákba szánt mennyiségeket, így modellezhetem a mindenkori hátizsáksúlyt. Mivel még nem dőlt el véglegesen a "mi marad, mi jön" kérdése, így egyszerűbb a kalkuláció. Az alábbiakban látszik a táblám (katt a táblázatra a nagyobb képért!):



Most azokkal a felszerelési tárgyakkal foglalkozok, amelyek segíthetik az utat, esetleg a beszámoló elkészítését támogathatják. Természetesen csak annak lesz létjogosultsága, amelyik "befér" a szigorú súlykorlátozásba.

1. Lépésszámláló Alarm (hangriasztós)
Ez vajon mi a ... szükséges? Tudni szeretném, hogy hányat lépek? Nem, praktikusabb oka van. A lépésszámláló alapfunkcióján túl hatékony védelmi lehetőség is, ahogy a leírásában is olvasható:
"Egy igazán hasznos segítség azoknak, akik sokat sétálnak magányosan, futnak erdőben vagy a tereken. A kis műszer megmondja hányat lépett, mennyit futott, (távolságban és időben) és milyen gyorsan, mennyi kalóriát égetett el, és ha szükséges egy 105dB-es hangriasztó segít elűzni a támadó ebeket, vagy a rókát. Vagy figyelmeztet ha sátrazás esetén el akarják kötni a sátron kívül elhelyezett kerékpárt illetéktelenek. A beépített mozgásszűrő megakadályozza a test egyéb elmozdulásaiból és „rossz lépésekből adódó többletmérést. A háttérvilágítás segítségével akár este is használható"
Tehát azonkívül, hogy kóbor kutyák ellen is jó, a hátizsák védelmére is felhasználható (ezt le fogom tesztelni!).



2. Fényképezőgép
Azt hiszem, ez nem kérdés, igazából a dilemma a kicsi könnyű, vagy a kicsit nagyobb tudású, de nem csokiszelet formájú és méretű. Én az utóbbi mellett döntöttem, remélem látszani fog a képek minőségén.



3. Turista GPS (Garmin Etrex Legend)
Nem, nem gondolom, hogy enélkül a technika nélkül elvesznék. Az elmúlt évszázadok is nyugodtan teltek enélkül. Amiért bekerült a potenciális utazók közé, az a pontos adminisztrálás. Képes arra, hogy megadja a mindenkori mozgási- és állásidőt, sebességet, amegtett utat. Ha egy jól dokumentált (és technikailag is használható) beszámolót akarnék valamikor készíteni (?), nagy segítséget jelenthetne. Még eldöntöm...



4. PDA - tenyérszámítógép
Ugyanaz igaz rá, mint a GPS-re. Feltölthetek térképeket, az úton történt eseményeket, megfigyeléseket és érdekességeket a térképre "rajzolva" pozicionálhatom, miközben rámondhatom a fontosnak tartott infót. Itthoni feldolgozást nagyban könnyítené. Még eldöntöm kategória.



5. MP4 - Philips SA5285BT
Azt hiszem, hogy a technikai eszközök ilyen egymásután történő felsorolása rossz fényt vet rám az úttal kapcsolatban. Mintha képtelen lennék ezek nélkül élni. Az előzőek még csak-csak gondolhatja az olvasó, de szórakoztatás a Caminora? Miért kell mégis ez az eszköz?
Mivel képet, filmet és hangot is képes tárolni és visszaadni, ezen őrzöm a szeretteim képét, akikből erőt meríthetek az úton. Ezen viszem annak a képét és hangját, aki ezen a Földön nem látható és nem hallható számomra. És végül ezen az úton szeretném meghallgatni a Bibliát, amire régóta készülök.



6. Mozgásszervi segédeszközök
Na ezt jól kitaláltam. Térd-, boka- és csuklóvédő neoprén található ebben a csomagban, súlyuk kicsi, de nagy segítséget jelenthetnek.

 

  

 


7. Övtáska + kulacs
Annak érdekében, hogy ne kelljen folyton zsákot bontani, a legszükségesebb dolgok az övtáskában kapnak helyet. Itt található egy kisebb kulacs is, melyet a hátul levő termoszos kulacsból lehet utántölteni. Amiért meg a termoszos praktikus, azt idézem a leírásból: "4 óra alatt melegszik 4-ről 18°C-ra, 30°-os környezeti hőmérsékleten." Természetesen csak 1 db, de nem találtam szimpla képet. :-))





8. Kanálgép
Ez a honvédségi kifejezés a kanál-kés-villa-konzerv és sörnyitó együttest takarja, létjogosultsága nem kérdéses. (Bár vannak könnyű műanyagból is, de én attól brrr....)



9. Fejlámpa
Caminot megjártak mindig kiemelik a reggeli készülődéshez szükséges lámpát. Még nem döntöttem el, hogy az alábbi 4 állású, vagy egy egyszerű legyen, esetleg egy pici kézi...
Tapasztaltak javaslatait szívesen fogadom.



10. Ceruzaakkuk
Szinte minden elektromos eszköz ceruzaelemet vagy akkut használ. Én egy tippet osztanék meg: a SANYO eneloop akkuiról azt mondják, hogy hihetetlenül jól tartja a töltöttségét (a leírás szerint 500 digitális kép készíthető egy feltöltéssel). Én rövidesen nyúzótesztnek vetem alá, nem csak fotózok, hanem zoomolok és vakuzok is - meglátjuk, hogy mit mutat. Remélem beválik, és kevesebbet kell a töltéssel bajmolódni.