Miért indulok el?

Sokan, sokféle okból indulnak az útra. Az én indokom sem különleges, bár hajlamosak vagyunk sokáig az hinni, hogy ami történik velünk az egyedi. Aztán a híradások - melyre egy tragédia után különösen érzékennyé válik a fülünk - rádöbbentenek bennünket, hogy ami történt, másokkal is megtörténik, ami fáj, másoknak is fáj, ami végleges és visszavonhatatlan, az másoknak is ugyanúgy végleges és visszavonhatatlan. Hosszú évekig magamba zártan kezeltem azt a balesetet, ami után végtelen és megváltoztathatatlan hiány és fájdalom maradt az életemben.

Hat évvel később, egy híradásban hallottam először a Caminoról. Egy politikus (ma ismét a híradásokban szerepel, csak más felhanggal) végigment az ÚTon. Több mindent nem értettem: először a politikus hovatartozása és az út szakrális mivolta közötti ellentmondást, másodszor azt, hogy miért indul valaki erre az útra?

Az idő múlásával egyre többször foglalkoztatott az ÚT, órákat töltöttem kereséssel a neten, útibeszámolókat olvastam, képeket néztem. 2008 októberében váratlanul kórházba kerültem, sürgősségi műtétre volt szükség. November végére úgy tűnt, hogy meggyógyultam, amikor is a tervezett munkakezdéskor visszaestem - ismét műtét következett. Négy hónap lett a betegség, mely természetéből fakadóan helyhez kötött. Ekkor kristályosodott ki bennem egyértelműen: elmegyek az El Caminora! Tudatosan kezdtem anyagokat gyűjteni, és meghatároztam a várható indulást: 2010 április. Azt is eldöntöttem, hogy a Francia utat választom, ami Saint Jean Pied de Portból a Pireneusok francia oldaláról indul, és Santiago de Compostelaban ér véget. Innét még ki lehet menni Finisterrába, vagyis a világ végére, ahogy egykor gondolták az óceán partján álló szikláról nyugatra tekintve. Maga az út kb 800 km, három 1500 m körüli hegy nehezíti a zarándokok életét.

Amikor felgyógyultam tudatos építkezésbe kezdtem. A szellemi része volt talán a legkönnyebb. Az olvasott könyvek (Tolvaly Ferenc, Coelho, Varga Loránt...) mind-mind értékes szellemi és spirituális táplálékot jelentettek. Mindezek megerősítettek abban, hogy az ÚTon megtalálom azt akit elvesztettem, és oly nagyon hiányzik. És talán megtalálom a "hogyan tovább"-ra is a választ, hiszen életünk során sokszor kell megkérdeznünk magunktól ezt.

Nézd meg ezt a filmet, olvasd a verset és egy perc csendet adj magadnak...

 

Szándékom szerint ezen az oldalon számolok be a felkészülésemről, illetve az úton ide írom meg tapasztalataimat, érzéseimet, ide töltöm fel azokat a fotókat, melyeket fontosnak érzek. Ha úgy gondolod, tarts velem, nézz vissza gyakran, hátha lesz számodra érdekes új tartalom.

EL CAMINO

EL CAMINO spanyol kifejezés - jelentése: AZ ÚT

Mindenki úton van: Megszületünk, meghalunk és közben úton vagyunk. Úton van a 80 éves parasztbácsi, aki sohasem hagyta el a faluja határát, és úton van a világutazó, aki reggelente azon töpreng, hogy éppen melyik városban ébredt. Ezekről az utakról nem készíthetők még GPS segítségével sem térképek, ezek az utak belőlünk indulnak és hozzánk érkeznek. És az úton alakulunk, változunk, sírunk és nevetünk, szeretünk és gyűlölünk, erősödünk és gyengülünk, sebeket adunk és kapunk, haragszunk és megbocsájtunk...
Vagyunk néhányan (már ami a világ népességéhez viszonyított arányt jelzi), akik úgy érzik: be kell járni egy másik utat is, ami fizikailag is jól behatárolható - ez az út az EL CAMINO. Mi is ez az út, mi az eredete, kik és milyen indíttatásból jutnak el az elhatározástól a megvalósításig?

A Wikipédiát hívom segitségül:

"Szent Jakab-út Európában

A Szent Jakab-út, gyakran spanyol neve (Camino de Santiago) után El Camino-nak is nevezik, középkori zarándokút, mely Spanyolország Galícia tartományának fővárosába, Santiago de Compostelába vezet. A hagyomány szerint az itteni székesegyházban vannak Idősebb Szent Jakab apostol földi maradványai.



Compostellába nemcsak egy kiindulópontból lehet eljutni, viszont az út fő része azonos. A zarándokút jelvénye a fésűkagyló, melyet az út mentén mindenütt felfestve megtalálhatunk. Az út mentén a bencések kórházakat és rendházakat építettek. Jeruzsálem és Róma után Santiago de Compostela a keresztény zarándoklatok egyik legfontosabb célpontja.



A középkortól kezdve, mikor a Szentföldre menő zarándoklatok ellehetetlenültek, a Camino szerepe felértékelődött. A legenda szerint Szent Jakab holttestét hajón hozták Jeruzsálemből
Észak-Spanyolországba. Itt eltemették azon a helyen, ahol most Santiago de Compostela található.

A Szent Jakab-út 1993-tól az UNESCO Világörökség részét képezi...

...Napjaink zarándokai

Ma már nemcsak magukat kifejezetten vallásosnak tartó emberek indulnak el az úton, hanem egyre többen azok is, akik keresnek valamit, keresik önmagukat, keresik különféle kérdéseikre a választ. Az 1980-as évek második felétől kezdve a Szent Jakab-út reneszánszát éli. Az egész világból érkeznek ide zarándokok, hogy a Camino-t, vagy annak egy részét végigjárják. 1993-ban július 25-e, Szent Jakab ünnepe vasárnapra esett, ezért ún. Szent év volt. Ebben az esztendőben Galícia tartomány különös figyelmet fordított az útra, elindította a Xacobeo 93 nevű kampányt, melynek keretében számos zarándokszállást, útjelzőt felújítottak. A zarándokok száma az ezredforduló után 50 000 felett van. A 2004-es szent évben pedig minden addigi rekordot megdöntött. Ebben az esztendőben a zarándokok száma megközelítette a 180 000-et."