EL CAMINO spanyol kifejezés - jelentése: AZ ÚT

Mindenki úton van: megszületünk, meghalunk és közben úton vagyunk. Úton van a 80 éves parasztbácsi, aki sohasem hagyta el a faluja határát, és úton van a világutazó, aki reggelente azon töpreng, hogy éppen melyik városban ébredt. Ezekről az utakról nem készíthetők még GPS segítségével sem térképek, ezek az utak belőlünk indulnak és hozzánk érkeznek. És az úton alakulunk, változunk, sírunk és nevetünk, szeretünk és gyűlölünk, erősödünk és gyengülünk, sebeket adunk és kapunk, haragszunk és megbocsájtunk...

Vagyunk néhányan (már ami a világ népességéhez viszonyított arányt jelzi), akik úgy érezzük: be kell járni egy másik utat is, ami fizikailag is jól behatárolható - ez az út az

EL CAMINO


2012 dec. 7

Cím nélkül


„Tudom, hogy az Úr nem rak rám olyan terhet, amivel ne tudnék megbirkózni. Néha azért azt kívánom, hogy bárcsak ne bízna meg bennem ennyire.”

(Teréz Anya)

Buen Camino az ÚTon levőknek!

2012 júl. 4

Elmúlt egy év...

"Úgy fáj! Hogyha kimondom, fáj, mert véresre sebzi a számat..."

Ismét elmúlt egy év...az első olyan évforduló lesz, amikor nem ülök a sír mellett...távol vagyok...

...nem, nem a távolság...

el tudtam engedni...
ott fenn a Cruz de Ferron...

de nagyon fáj...

in memoriam Ádám...



Buen Camino az ÚTon levőknek!

2012 máj. 9

Gyökerek

A lassan élt élet nagy lehetőségeket rejt. Ez a mondat önellentmondást mutat: a rohanó világ elmegy melletted, miféle lehetőséget teremt hát, ha kivonod magad az impulzusok áramlatából?

Azzal, hogy megadta számomra a sors az El Camino élményét, új - addig háttérbe szoruló (vagy szorított) - prioritások jelentek meg. Természetesen mindig is fontosnak éreztem a baráti vagy családi kapcsolatokat, ma azonban mégis sokkal mélyebben élem meg - egyre fontosabbak számomra. Talán ezeknek a szálaknak az erősödéséből fakad (és biztosan egy közeli kapcsolat inspirációja is hozzájárult), hogy a tágabb értelemben vett "rokonság" is egyre inkább az érdeklődésem fókuszába került. Ez pedig a magyarság...honfoglalással, vagy a kettős honfoglalás elmélettel...ezeréves emlékeivel, vagy a közelmúlt tárgyaival...ősmagyar ruháival, vagy a századforduló viseleteivel...sámándobjával, vagy a Csík zenekar autentikus feldolgozásaival...mind-mind a "lassan élt életem" alkotóelemei.

Az elmúlt hétvégén Ópusztaszeren jártunk. Ez az a hely, amit nyugodt szívvel ajánlhatok bárkinek, aki érdeklődik hazája múltja iránt, vagy csak néhány órára szeretne kilépni a XXI. század zakatolásából, és végigballagni a száz évvel ezelőtti magyar vidék jellegzetességei között. Jómagam negyedszer járok a Nemzeti Történeti Emlékparkban - ahogy a helyet hivatalosan nevezik, de mindig tudott valami újat hozni (vagy én változtam időről-időre, és más szemmel tudtam látni).
 
A "ráhangolódás" érdekében előzetesen megnéztünk néhány részt a Magyarország története című jól koreografált történelmi sorozatból (éppen rám is fért egy kis ismétlés).

A bejárattal szemben levő millenniumi Árpád-emlékmű a szem számára kikerülhetetlen látnivaló.



A Rotundában található számos kiállítás és bemutató közül az élre kívánkozik a Magyarok bejövetele című panorámafestmény - ismertebb nevén a Feszty-körkép. Ez nem egyszerűen "egy kép". Még csak nem is attól fontos, hogy a nemzeti romantika talán legjellegzetesebb alkotása... Számomra a hangsúly az ahol és ahogy kifejezéseken van. Olyan méltó közeget alakítottak ki a festmény bemutatására, mely nem csak nézővé, de néhány perc után az ábrázolt történések helyi megfigyelőjévé is teszi a látogatót.


 (Képrészlet - Forrás:Wikipédia)

Szintén a kör alakú épületben található az ezeréves évforduló kis- és nagyvárosi életképét bejárható közelségbe hozó Promenád.



Hosszasan elidőztünk az Őseink arcai kiállítótermében, amely a koponyaleletek alapján rekonstruált arcok készítésébe avat be.


 A jurták különféle kiállításoknak adnak helyt (bár néhány éppen felújítás alatt áll), így egy nagyon érdekes megközelítésű magyar történelmi áttekintés is megtekinthető. A kiállítás "vezérmotívuma" az a 7 tonnás (!) kaliforniai óriásfenyő törzséből vágott korong, melynek évgyűrűin megjelölték a magyarság számára fontos évszámokat. Ennek a fának életkezdetét Krisztus után 200-ra teszik a tudósok, és 1956-ban villámcsapás következtében pusztult el. 4-6 méteres átmérőjével kellő alázatra inspirál a történelmi léptékek iránt. Az évszámok történéseit a tárlókban kialakított makettek illusztrálják.



Délután a Nomád parkban lovasbemutató volt - jókedvű és profi szereplőkkel. Korhű ruházat, és igazi nomád hangulat jellemezte a produkciót.




Jól esett az ízlésesen kialakított skanzen utcáján sétálni...bemenni a kapuban álló "háziasszonyok" hívására...megkóstolni a frissen kisült kenyérlángost...jól esett kiszakadni a mából, és kicsit átélni a múlt nehéz, de emberközelibb mindennapjait.












Esteledett, amikor a bejárat felé fordultunk...felnéztem az emlékműre:



"Árpád itt magányosan, egyedül, ülve a távolba tekint. Háta mögött Kelet, előtte Nyugat, tekintete pedig Dél-Nyugatra fordul, mintha a jövőbe nézne, az „Örök Város”, Róma felé."
http://opusztaszer.hu/arpad-emlekmu


Buen Camino az ÚTon levőknek!

2012 márc. 5

Újra úton

Hát letelt a rám mért kényszerpihenő...ismét úton vagyok - nos még nem a nagybetűsön, de van állásom és néhány napja dolgozom...

Nem volt egyszerű az elmúlt négy hónap...mégis, ha visszagondolok megannyi örömteli dolgot találok benne. Sokat lehettem a lányommal, sűrűn látogathattam szüleimet, és egy kicsit magamra is jutott időm. Sokat olvastam, rendezgettem a családi fotókat és a műtött térdem rehabilitálása is jól sikerült az agárdi gyógyvíznek hála. A főzési hobbym mellé most feliratkozhatott a sütés is, karácsonyra olyan Szent Jakab tortát sütöttem....

Tehát úton vagyok. Szó szerint is érthetem, mert 160 kilométerre az otthonomtól találtam állást...Úgy látszik, valamiért még szolgálnom kell...Így hát hétközben az albérlet, hétvégén az otthon. Furcsa helyzet ez, itt vagyok egy olyan városban, ahol eddig még sohasem jártam, próbálom megismerni - talán megszeretni. Igen, fiatal korban természetes, hogy "világot látni megy" a pályakezdő...na de az én koromban? Mégis, inkább örülök a lehetőségnek. Olyan munkához jutottam, amit szeretek, amit évek óta gyakorlok, és amiben sok-sok tapasztalatom van. Remélem, hogy meg tudok felelni annak a nagy elvárásnak, ami felém irányul, így mindkettőnk megelégedésére alakulhatnak közös dolgaink. Rajtam nem múlik!

Délutánonként próbálom egyre otthonosabbá tenni a bérleményemet - természetesen először a technikai eszközöket helyeztem üzembe. Még nincs netem, de az okostelefonom kapcsolatán keresztül már netezni is tudok (ugyan kissé korlátozottan, de legalább van).

És hallgatom a zenéket...ma már inkább a kevésbé harsányat - inkább az elgondolkodtatót. Lassabban élem az életem, több mindent látok, mint rohanva. Már keresem a fotótémákat - javul az idő, és végigfotózom a környéket.

Leonard Cohen: Old Ideas  lemeze forog sokat mostanában.

Hallgasd meg...




Buen Camino  az ÚTon levőknek!

2012 jan. 10

Meditáció

Nem vagyok túl jó formában...Nem könnyen kezelhető helyzet, ha az ember fia  több évtizedes becsületes munka után ennek bizonyítására kényszerül. De - talán a Caminonak is köszönhetően - nincs bennem kétség: a munkámat mindig lelkiismeretesen végeztem.
Most - van ennek az őrületnek pozitív kicsengése is - többet tudok lenni a lányommal. Azt hiszem, hogy ennek így kellett lenni!
Amikor a lányom a székesfehérvári főutcán belémkarolt...csicsergett...amikor el tudtam mondani Neki, hogy nem minden kéregető élősködő...amikor elfogadta, hogy apa pénzt ad a hajléktalannak...nos...akkor kerültünk egy új dimenzióba...
Ő még nem tudja, hogy milyen könnyű a pálya szélére kerülni...pedig csak néhány hétre (hónapra) vagyunk sokan ettől...

Keresem a pozitív gondolatokat...

Éppen a lányom nevesítette számomra a következő énekesnőt...

ADELE

a név beült az emlékezetembe...nem gondoltam volna, hogy rövidesen "valóban" találkozom Vele:


"Nagyjából 1 százalékkal több album fogyott 2011-ben a legnagyobb zenei piacon, az Egyesült Államokban, mint 2010-ben. Ez leginkább a brit énekesnőnek, Adele-nek köszönhető, aki 5,82 millió lemezt adott el, több mint kétszer annyit, mint a második helyezett Michel Bublé."

Nos, a hang, az élmény...a lélek a lényeg... azt hiszem, hogy  Őt hallgatva (és a lányomra gondolva) van remény.

Buen Camino az ÚTon levőknek!